Nyírbogáton is megemlékeztünk az ’56-os eseményekről és a megtorlás áldozatairól

 

„2013. október 22-én  Nyírbogát  lakossága ünnepi műsor keretében  emlékezett meg az 56-os forradalom  és szabadságharc napjairól. Dr. Simon Miklós településünk polgármestere, országgyűlési képviselő beszédében hangsúlyozta, hogy 1956 megünneplésének nagy a tétje. Emlékezni, emlékeztetni, tükröt tartani és tükörbe nézni, fiatalnak, idősnek, politikusnak és civilnek, idegenbe szakadtaknak és persze az otthon maradottaknak. Ilyenkor felelevenítjük az 1956 eseményeit. Sokáig nem tehettük ezt – pedig a gyalázatból egyedül úgy származhat növekedés, ha nem engedünk a könnyelmű felejtésnek. Pillantsunk vissza, hogy a ma fényében mit mutat a régi tükörlap.

Ősz volt… az utcára vonuló diákság elhitte, hogy mostantól más lesz Magyarországon élni, hogy a Rákosi-korszak abszurditásait valóban felváltja a normális élet perspektívája, a félelem nélküli mindennapok lehetősége. Eltűnnek a kommunista rendszer felesleges rituáléi, Rákosi elvtárs éltetése, a bárgyú csasztuskák, a mozgalmi giccsparádék. Ám ami ennél is fontosabb, megszűnnek az internálótáborok, befejeződnek a kitelepítések, mindenki   hazamehet - beleértve a már oly hosszú ideje ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatokat is -, s talán saját földjén dolgozva élheti visszasírt régi életét. Nagy Imre miniszterelnöksége, reális esélyt adott a további normalizálódáshoz. Néhány napig úgy tűnt, hogy október 23. felszabadultsága és öröme, tartós változásokat eredményezhet. Ez az illúzió azonban hamar szertefoszlott. A Kossuth téri támadás, a Köztársaság téri vérfürdő, majd a november 4-től induló szovjet támadás, Nagy Imréék letartóztatása, 1958-as kivégzése világossá tette, hogy 1956 emléke hosszú évtizedekre leginkább a tehetetlen elkeseredés érzéseit idézi fel mindazokban, akiket nem tévesztett meg a hivatalos propaganda. Az elferdített valóság, a meghamisított történelem könyvek, az egyoldalú híradások és a szabad Európától  való elhatárolás sok éven át kioltotta a fényt amiben megláthattuk volna 1956 valódi arcát. Csupán apáink, nagyapáink emléke őrizte meg azt, hiszen azokat a fájdalom égette lelkükbe. A diktatúra mindenkitől azt vette el, ami a legfontosabb volt számára : a paraszttól földjét, a szerzetestől kolostorát, az egyháztól iskoláit és híveit.

 

Az ünnepi műsor keretében az  óvodás gyerekeink átmelegítették szívünket, a Vántus István Általános Iskola diákjai színvonalas előadásukkal tisztelettel emlékeztek meg az ’56. októberének  történéseiről, Nyugdíjas Egyesület tagjai énekükkel az ’56-os forradalom mártírjainak emlékét idézték fel.

Köszönet  minden nemzeti múltját tisztelő polgárnak, akik megemlékeztek ’56 hőseiről.”

 

Gulyás Jánosné művelődés szervező