Trianoni megemlékezés Nyírbogáton

 

[Théophile Delcassé, francia külügyminiszter, 1905-ben]

 

„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték,

vagy ha aláírt – késsel a torkán – egy végzetes békeszerződést.

Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja.

Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…”

 

1920. június 4-én a Versailles-i Kis-Trianon palotában, immáron 93 éve az I. világháború győztes hatalmai ránk kényszerítették megalázó békediktátumukat, s aláírták azt a békeszerződést, amelynek következményeként Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, és ezzel együtt lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent, melynek következményeként a magyar nép évezredes történetének legsúlyosabb, máig ható traumáját élte át. Ebből az alkalomból - Európa és a világ egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságára emlékezett - Nyírbogát Nagyközség Önkormányzata is 2013. június 4-én 19:00 órától a Béke téren, a TRIANONI emlékkopjafánál a Nemzeti Összetartozás Napján tartott csendes megemlékezésen, ahol Dr. Simon Miklós településünk polgármestere, országgyűlési képviselő az emlékező beszédében fontosnak tartotta megemlíteni, hogy  a nemzeti összetartozás kormánya  az állampolgárság kiterjesztésének lehetőségével elérte azt, hogy a határon túl élő, de ősei földjét elhagyni nem akaró magyarok nem csak lélekben, de közjogilag is az egységes magyar nemzet részévé váltak, ez a  nap is azt demonstrálja, hogy a magyarságnak szüksége van összetartó életerejére. Az emlékező beszéd után polgármester úr felkérte  Szerencsi Imre református lelkészt, hogy  mondjon imát nagy Magyarországért. A képviselő-testület tagjai koszorút helyeztek el a Trianoni emlék-kopjafánál,  fejet hajtva azok előtt, akik magyarságukért hátrányt szenvedtek, vagy életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért. A megemlékezésen Madácsi Anett 8. osztályos tanuló elszavalta Sajó Sándor: Magyarnak lenni című versét, melynek utolsó sorait érezzük át  az év minden napján!

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni nagy szent akarat,

Mely itt reszket a Kárpátok alatt:

Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:

Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:

Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva örök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön - örökre!...